Hogyan kapcsolódott össze életemben a fejvadászat és természetvédelem?

Van egy velem született kapcsolódásom a természethez. Számomra gyerekként még természetes volt, hogy egész nap kint csavarogtam a lakótelepet körbe ölelő szőlőhegyen. Képes voltam órákon át hason feküdni egy-egy mély, csak ritkán kiszáradó pocsolya mellett, amelyből időről-időre izgalmas élőlények bukkantak elő. Mindent tudni akartam róluk! Mit esznek, miért úgy néznek ki ahogy, miért változik a színük, mi az a trutyi, amiből egyszer csak ficergő kis valamik bújnak elő, amiknek előbb hátul kettő, aztán elöl is kettő lába nő, aztán úristen, kész a béka! ?

Mivel akkoriban Gugli még nem volt a barátunk – lévén nem lévén – könyvtárban, képes szakfolyóiratokban kutattam információk után, és az abban publikáló biológusoknak írtam ákom-bákom leveleket, és tettem fel megmosolyogtató kérdéseimet. (Ezúton is nagy köszönet Schmidt Egon ornitológusnak lelkiismeretes válaszleveléért, amit a mai napig őrzök, annyira büszke voltam/vagyok rá ?).

Ahogy a természet egyre jobban feltárta előttem titkait, én annál nagyobb csodálattal figyeltem működését, a csodálat pedig odafigyelést, felelősségérzetet ébresztett bennem. Sőt, azt vettem észre, hogy olyan helyzetekben, amikben sokan félelemmel és agresszióval reagálnak, én viszonylag nyugodt maradtam, mert tudtam, nincs mitől félnem.

Élénken emlékszem még arra az esetre (úgy tizenegy lehettem), amikor egy nyári táborban a zuhanyzóból sikítva menekültek a lányok, mert odabent állítólag egy félelmetes kígyó tekergett. Kíváncsiságtól hajtva bementem, és némi keresgélés után meg is pillantottam egy kb. húsz centis kis vízisiklót. ?

Szegény, halálra lehetett rémülve. Odamentem, megfogtam és visszavittem a vízpartra. Tudtam, hogy ártalmatlan, mert ismertem a fajtát. A sikló remélhetőleg túlélte a megpróbáltatást, a lányok folytatták a zuhanyzást, az univerzum egyensúlya meg helyrebillent. ?

… és megszületett a JOBjungle!

Azóta eltelt néhány év, de a természet szeretete megmaradt. Mivel a herpetológusi karrierrel kapcsolatban táplált reményeim viszonylag korán dugába dőltek („Lányom, válassz már egy normális szakmát, az isten áldjon meg!” ?), más formában igyekeztem mindig is tenni a természetért. Az utóbbi években – köszönet a szakmai kiégésnek, covidnak és annak, hogy mit művelünk a körülöttünk lévő környezettel – sok minden átértékelődött bennem. Végül elhatároztam, hogy az eddigieknél többet szeretnék tenni a környezetünkért. Nem feltétlenül az mozgat, hogy olajszállító hajókat dobáljak festékkel, és nem is a világmegváltás a célom, de szeretném kimaxolni ebből a szempontból életemnek azon területeit, amikre hatással tudok lenni. Életem egyik ilyen szelete pedig a munka. Mivel a biológusi pályának úgy érzem, már kissé késve futnék neki, a jelenlegi munkámat kötöttem össze a természetvédelemmel.

Ha kíváncsi vagy, mi született ebből a törekvésből, nincs más teendőd, mint ide kattintani.

Fanfárok, szóljatok! 🙂